Az 1540-es évektől Kemenesalján rohamosan terjednek a reformáció tanai. Csaknem az egész tájegység a lutheri reformáció hívévé válik, így Boba és Nemeskocs lakossága is. A kezdeti időről jóformán semmit nem tudunk, feljegyzések nem maradtak fenn. Az egyházközség első név szerint ismert lelkészéről, Maróthy Menyhértről 1608-ból maradt ránk utalás. Őt Belusi (Belusinus) Pál, majd 1651-ben Albini Fejér Márton követte. Ez az az idő amikor nemeskocsi gyülekezet is annyira megerősödik, hogy 1658-ban Pápai István személyében önálló lelkésze van. 1661-ben azonban Bobát és Kocsot egyesült gyülekezetkén említik, amiből arra lehet következtetni, hogy a két község egyenrangú része volt az összgyülekezetnek. Egy 1680-ból származó tanúvallomásból arra lehet következtetni, hogy Nemeskocsban a „gyászévtized” (1671-1681) alatt is volt lelkész. Az ezután következő években Kocsnak a társgyülekezeti jellege megszűnik, mert 1695-ben Kemenespálfával együtt már úgy szerepel, mint Boba filiája. 1696-tól Solnai Sámuel a lelkész 1706-ig, amikor is Csurgó György érkezik Bobára Simonyiból. Az üldöztetés előtti időben 1725-tõl Hörcsöki Miklós volt a lelkész, akit 1732-ben elüldöztek. Kocsban menekül, és 1742-ben ott is hal meg.